November első napjait hagyományosan a szeretteink emléke és a virágokban, gyertyafényben úszó temetők látványa teszi meghitté. A hónap további szokásai viszont a mulatozásról szólnak. Ennek oka, hogy a tél közeledtével a földeken és a gyümölcsösökben egyre kevesebb munka akadt, viszont az advent még nem érkezett el. Így a november, azaz a „kis farsang” a lakodalmak és vigasságok időszaka volt.

November 11., Márton napja… Az elszámolás és a betakarítás, azaz a gazdasági év lezárása a magyar néphagyományban. Dologtiltó nap, aki ilyenkor tett-vett, az a jószág „pusztulását” okozhatta. Ez a nagy lakomák ideje volt: ekkor kóstolták először az újbort és vágták le a tömött libát. Ennek eredete, hogy a legenda szerint Szent Márton püspök a libák közé bújt üldözői elől, így azt tartották: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.

November 19., Erzsébet napja… Ez a nap az őszi munkák zárónapja, és időjósló nap. Ha ezen a napon havazott, úgy mondták „Erzsébet megrázta pendelyét”, és hideg telet, nagy havakat jósoltak belőle.

November 25., Katalin napja… Férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak ehhez a naphoz. Az eladósorba került lányok például mezítláb fákról ágakat loptak, amelyet vízbe tettek, s ha karácsonyig kizöldült, az a leány közeli esküvőjét jelentette. A nap időjósló mondása így szólt: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.” Azaz ha Katalin napján nedves az időjárás, karácsonykor fagyni fog, de ha 25-én fagy, akkor enyhe, nedves idő lesz karácsonykor.

November 30., András napja… Ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap az évben. A leányok gombócot főztek, minden gombócba beletettek egy férfinevet, és abból lett a férj, amelyik gombóca elsőnek feljött a víz tetejére. De a legények is praktikákhoz folyamodtak: a párnájuk alá lopott leányinget tettek, hogy megálmodják jövendőbelijüket.

Fotó: 123rf.com