Bejegyzés

Akár meg is oszthatod e tartalmat – most is hálás leszek érte -, amit a tápanyagok arányos megosztásáról fogok írni neked. Kicsit talán tudományos leszek, de muszáj százalékos arányokról írnom. Nem fordul elő gyakran, ígérem!

Kiegyensúlyozott energia-bevitelünk 50-55 százalékát kell szénhidrátokból fedeznünk, mindössze 15-20 százalék legyen a fehérje és legfeljebb 30 százalék a zsiradék. Ezeket az élelmiszerek változó arányban tartalmazzák.

Ha a szénhidrát, mint üzemanyag kitűnő minőségű, akkor a “belső égésű” motorunk maximális hatékonysággal képes működni. Ehhez a legjobb keveréket kell összeállítanunk. Mindössze 10 százaléknyi egyszerű szénhidrátra van szükségünk, a többi viszont legyen komplex, ami hosszabb ideig adagolja az energiát. Ilyen komplex szénhidrátforrások a gabonák, köztük a búza, rozs, zab vagy a barnarizs, a teljes kiőrlésű lisztek, a quinoa, a hajdina, a köles. Nagyon sok van szerencsére!

A zöldségekből nyerhető energia összességében kevés ugyan, ám magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalmuknak köszönhető kitűnő adalékanyagok. A telítő értékük jelentős, tehát a főétkezéseket salátával kiegészíteni jó döntés. Egy saláta hússal kitűnő ebédnek tűnhet, de nem fedezi a már délben szükséges szénhidrátmennyiséget.

A gyümölcsökből nyerhető gyors energia az egyik legjobb választás. A bennük lévő gyümölcscukor gyorsan hasznosul. A gyümölcsök másik nagy előnye, hogy a legtöbb vitamin természetes állapotban megtalálható bennük, szemben a már kezelt, átalakított verziókkal.

Kezdjünk tehát a szénhidrátra, mint fogalomra máshogy tekinteni! Ez a benzinünk, tehát tankoljuk úgy az élettől kapott csodálatos versenyautónkat, mint egy gondos és okos sofőr. A napi 3-6 étkezés osztja el a leghatékonyabban az energia-bevitelt, így nem lesz sem leterhelt, sem energiahiányos a szervezetünk.

Tápanyagbevitel szempontjából ez tehát a legjobb megosztás. Ja, és megosztani ér…

reggeli

Ahogy a gyermekkor is meghatározza a felnőttkort, úgy a reggeli is kihat a napunkra. Nem mindegy, hogyan indítjuk!

Ha kihagyjuk a nap első étkezését, mondván, “úgy sincs időm rá, és majd ebédre eszem pár falatot”, akkor az alapanyagcserénket csapjuk be. Szervezetünk egy idő után megszokja a tápanyag nélküli indítást, és nemhogy gyorsan pörögne, hanem inkább tartalékol, és ezzel még plusz kilókat is “indokolatlanul” pakol felfele. Hiába eszünk keveset és ritkán.

Fogyókúrázók is előszeretettel iktatják ki napirendjükből a reggelit, mondván, „annyival is kevesebbet eszem”. Reggel még nagy a lelkesedés és az elszántság, de ahogy telik a nap, rájuk tör a farkaséhség, és hajlamosak bőségesebben enni a kelleténél, mert már legalább fél napja éheznek. A nélkülözés nemhogy célt érne, de visszaüt. A szervezet intelligens berendezés! 

Testünknek szüksége van tápanyagra ahhoz, hogy megbirkózzunk a napközbeni fizikai és szellemi kihívásokkal. Alvás közben 6-8 órán keresztül nem jutunk táplálékhoz, így amikor felkelünk, testünk élelem után sóvárog. Vércukorszintünk ilyenkor alacsonyabb (normális esetben), és ha ezt megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékkal kiegyenlíthetjük, akkor a szervezetünk nem a májból vagy az izmokból vonja el a működéséhez szükséges energiát.

Reggelizzünk tehát, és válasszunk minőségi, összetett szénhidrátban gazdag ételeket: teljes kiőrlésű gabonapelyhet vagy pékárut, melyet kiegészíthetünk fehérjedús tejtermékekkel, húskészítményekkel.